Három nézőpont, egy kiállítás

 

KÉPESLAPOK Ukrajnából

 

VITA NOVA │ Liudmila Miturich

 

JÁKÓB LAJTORJÁJA │ Roland Orépük

 

A „Képeslapok Ukrajnából” projekt kiindulópontját az ukrán kulturális örökséget és az épített környezetet ért háborús pusztítás vizuális dokumentációja képezi. A háború előtti állapotokat rögzítő képek és a pusztítás nyomait őrző felvételek egymás mellé helyezése sajátos időbeli feszültséget teremt: ugyanazon helyek különböző állapotai nem pusztán a tér fizikai átalakulását, hanem az emlékezet működését és a kép dokumentumértékének változását is érzékeltetik.

A képeslap ebben az összefüggésben különös jelentésmódosuláson megy keresztül. A hely reprezentációjára, a látvány megőrzésére és továbbadására szolgáló, eredendően emlékezeti tárgyként működő kép a háború tapasztalatával tanúságtétellé válik. A korábbi és a jelenlegi állapot képei között megnyíló különbségben nemcsak a megsemmisült épületek és terek válnak láthatóvá, hanem az a kulturális és történeti réteg is, amelyet a pusztítás megszakított.

A Nicolas Schöffer Gyűjtemény a projektnek olyan kortárs művészeti kontextust biztosít, amelyben a dokumentáció nem lezárt vizuális anyagként, hanem tovább értelmezhetőképi és gondolati struktúraként jelenik meg. Ehhez kapcsolódik Roland Orépük francia képzőművész Jákób lajtorjája, valamint Lyudmila Miturich VITA NOVA – Új élet című műegyüttese.

A kiállítás kibővülése egy baráti beszélgetésből és közös gondolkodásból született. Dárdai Zsuzsa és Saxon Szász János, a Saxon Art Gallery tulajdonosai közreműködésével új művészi kapcsolódások nyíltak meg. Ennek köszönhetően az eredeti képeslapprojekt a Nicolas Schöffer Gyűjteményben tágabb kortárs művészeti összefüggésbe került.

A két kortárs műegyüttes nem illusztrálja a dokumentációt, hanem más-más irányból reflektál annak alapvető kérdéseire. Orépük munkája a bibliai motívumon keresztül a földi és transzcendens dimenzió közötti kapcsolatot, a szenvedés és a remény egymásra vonatkoztatását idézi meg. Miturich VITA NOVA című műegyüttese pedig a változás, az újjászületés és a továbbélés lehetőségét állítja a veszteség tapasztalatának horizontjába.

A három művészi pozíció – a dokumentarista kép, Orépük szimbolikus gondolkodása és Miturich az újrakezdés lehetőségét vizsgáló műegyüttese – nem hierarchikus rendben kapcsolódik egymáshoz, hanem eltérő nézőpontokból teszi értelmezhetővé ugyanazt a történelmi tapasztalatot. A dokumentum rögzít, a művészi reflexió értelmez, a kortárs mű pedig új összefüggések felé nyit.

A kiállítás így a háborús pusztítás dokumentálásán túl a kép emlékezeti és kulturális szerepét is vizsgálja. A hely egykori és jelenlegi képe, a veszteség vizuális tapasztalata és az újrakezdés lehetősége egymás mellett olyan összetett jelentésmezőt hoz létre, amelyben a dokumentáció és a kortárs művészet nem egymástól elkülönülő rétegekként, hanem egymást értelmező képi rendszerekként jelennek meg.

Az eredetileg dokumentarista projekt a kortárs művészet közegében új értelmezési dimenzióval gazdagodik, s a „Képeslapok Ukrajnából” nem csupán a pusztítás képeinek együttese, hanem az emlékezet, a veszteség és a továbbélés képi viszonyrendszere lesz.