Állandó kiállítás

A Gyűjtemény története

A világhírű képzőművész, Schöffer Miklós, azaz Nicolas Schöffer 1979-ben teljes életművét bemutató anyagot adományozott szülővárosának, Kalocsának. A város megvásárolta és múzeumi céloknak megfelelően átalakította, kibővítette a család egykori házát, melyben 1980 novemberében nyílt meg a Schöffer Múzeum. Az állandó kiállítás anyagát Schöffer magyar tanítványával és munkatársával, Dargay Lajos szobrászművésszel közösen válogatta össze, aki ezt követően három évtizeden keresztül gondozta, vezette a Múzeumot.
1994-ben új teremmel bővült a Múzeum. A folyamatosan bővülő Schöffer Archívum mellett Eléonore de Lavandeyra Schöffer, a művész özvegye francia nyelvű könyvtárat hozott létre. Ettől az évtől pedig időszaki kiállításoknak is helyet ad a Múzeum.
2012-től kezdve az intézmény Nicolas Schöffer Gyűjtemény néven működik.

Állandó kiállítás

Az állandó kiállítás anyaga, a több mint negyven művet tartalmazó kollekció alapos áttekintést nyújt a művész életművéről a korai, még az 1950-es, 1960-as években készült térdinamikai alkotásoktól a legutolsó, kibernetikusan vezérelt művekig.

Művészetének három főbb periódusa:

térdinamizmus	fénydinamika	idődinamizmus

Az állandó kiállításban mindhárom korszakra találhatunk példákat.

A Térdinamikus művek, a Luxok és a Chronosok párhuzamos kialakítása mellett temérdek egyéb alkotás is készült. Izgalmas és komplex művészeti folyamatok bontakoztak ki Schöffer életművében. Ezekből több mű is látható a Gyűjtemény állandó kiállításában.

A Prizmát három hatalmas tükör alkotja, melyek belül sokszoros tükröződést hoznak létre. A hátsó vetítőfal mögött a mozgó Schöffer-szoborra eső, programozott fényjáték a prizma ernyőjére tükröződik. Ezáltal a prizmába behajoló néző egy teljesen elvarázsolt, végtelennek tűnő látványtérbe kerül, ahol a mozgás, a ritmus és a kettős vetítés számtalan lebilincselő vizuális kombinációnak ad teret.

Mikroidők sorozatában Schöffer a látás idegi folyamatára, a retinán áthatoló fény és az agyban megjelenő képkeletkezés közötti időeltérésre – erre a 30 ezred másodpercnyi mikroidőre – épített. Alkotásai egyik oldalukon nyitott dobozok, belsejükben mozgó, tükröző, fényhatásokat adó elemekkel, hajlított tükör háttér előtt. A keletkező fényjáték hol annyira felgyorsul, hogy az emberi felfogóképesség határán összefüggő fényfüggönyként jelenik meg, hol drámaian lelassul, és különálló fénypontokká válik szét.

A Varetra egy fekete doboz, hátán fényforrással, melynek intenzitása az előlapon szabályozható. Az izzósor előtt található négy résbe lapelemeket lehet csúsztatni. Múzeumpedagógiai foglalkozásokon a gyerekek, de akár az érdeklődő felnőttek is manipulálhatnak a dobozzal, maguk is készíthetnek elemeket, mellyel saját kinetikus festményeiket alkothatják meg.

Nicolas Schöffer grafikai munkákat is készített. A szitanyomatok, kollázsok, számítógépes grafikák élete utolsó periódusában, 1985-től egyedülivé váltak művészetében, miután egy betegség következményeként nem tudta többé használni a jobb kezét. Balkezes grafikai technikákkal kísérletezett, egy kézzel is készíthető kollázsokat hozott létre. 

A szitanyomással készült grafikai alkotások, az úgynevezett Varigráfiák a „tér – fény – idődinamizmus” egyik utolsó vetületét jelentik. A megszerkesztett formák arányai az aranymetszés szabályainak meg- felelő harmóniát követik. A színválasztás is szigorúan meghatározott: a tiszta színek, nevezetesen a piros, a kék, a fekete és a fehér, valamint ezek esetleges árnyalatai.

A Gyűjtemény közelében, a város buszpályaudvarán található Schöffer egyetlen magyarországi köztéri alkotása, a CHRONOS 8 fénytorony. A kibernetikusan vezérelt, 27 méter magas tornyot 1982-ben állították fel.

"Minden térnek, illetve minden felületnek van különböző, meghatározott számú luxértéke, azaz különböző világítóerősséggel van töltve, mely a struktúrák ritmusát láthatóvá teszi. A színes, illetve a színtelen fény is áthatol a térdinamikai plasztikán és a struktúrák az átlátszó vagy átlátszatlan felületek kivilágításával, olyan plasztikai alakulásokat hoz létre, melyek az esztétikai értékek terén roppant nagy potenciált szabadítanak fel. Ez jelentős energiával és rendkívül nagy érzéki átütőerővel rendelkezik.

A fényforrások lehetnek statikusak vagy mozgathatók, működhetnek időszakosan és folyamatosan, miközben az arra beállított ernyőkön részben vagy egészében felfoghatók az élesen kirajzolódó árnyékok, illetve a színes vetületek.
Tehát a fénydinamika bármilyen nagyságú felület vagy térmetszet művészi kiaknázását jelenti, ahol reális vagy mesterséges mozgásokkal (optikai illúziók) plasztikus és dinamikus, színes vagy színtelen elemek alakíthatók ki."

"A fő probléma az idő, tér és a fény; az a cél, hogy a teret, a mozgást és a fényt szerkezeti elemenként egymáshoz illesszék. Az idődinamikai műalkotás permanens megvalósulásában a katalizátor szerepét a véletlen tölti be. Ennek az elrendezésnek az alapján a kezdetben szigorúan átszerkesztett bizonyosság végül is olyan bizonytalanságot szül, melyre átviszi az arányait. A végső eredményt a térbeli és időbeli induló struktúra sikeres vagy sikertelen volta határozza meg."

Nicolas Schöffer